A haldokló fiatalembert ugyanis volt, aki nemes egyszerűséggel félre lökte, majd kegyetlen közönnyel átlépett rajta és mintha mi sem történt volna, tovább válogatott a szappanok között. A segítségére siető fiatal pár, miután kihívta a mentőket búcsúzóul azért még elvették a pénztárcáját. Miközben pedig a mentők az életéért küzdöttek volt, aki azért őrjöngött, hogy csak aznap 5 százalékkal olcsóbb a pelenka, és neki mindenképpen vásárolni kell. Az, hogy épp egy 24 éves fiatalt próbálnak újraéleszteni az üzlet padlóján nem különösebben hatotta meg.
Ami azonban ennél is megdöbbentőbb, hogy nem egyedi esetről van szó. Szinte napra pontosan egy esztendeje vetette magát a mélybe egy fiatal férfi a Rákóczi úton. A járókelők pedig, ahelyett, hogy megpróbáltak volna segíteni jobb esetben csak továbbsétáltak, de akadtak bőven olyanok is, akik telefonjukkal kezdték el fényképezgetni a szerencsétlent. Bizonyára úgy voltak vele, hogy a képek tuti megérnek majd pár lájkot a Facebookon.
A nol.hu pedig tavaly tavasszal tesztelte le: hányan mennek el a parlamenti képviselők közül egy rosszulléttel küzdő ember mellett? Batka Zoltán újságíró öt lépésre a képviselők által is használt járdától játszotta el, hogy haldoklik, de sajnos alig akadt olyan, aki megállt segíteni. Feltehetnénk a költői kérdést: Ha az országgyűlési képviselők többsége így viselkedik, mint várhatunk el az átlag emberkétől?
Ezek az esetek sajnos tökéletesen rávilágítanak arra, hogy az elmúlt évtizedekben milyen, eddig sohasem látott mélységű morális válságban került ez az ország. Küzdhetünk itt a devizahitelek, a demográfiai katasztrófa és még számos, egyébként valóban súlyos probléma ellen, miközben valami elképesztő primitív szinten vegetál a társadalmunk.
Magyarország nem csak pénzügyileg, hanem sajnálatos módon már morálisan is teljesen elszegényedett. Odáig jutottunk, hogyha valaki ne adj isten elájul az utcán, akkor már annak is örülhet, ha nem fosztják ki. Arról pedig, hogy esetleg valaki a segítségére siet manapság már nem is nagyon álmodhat.
Arany János egykoron az írta: “Élni fog a nemezt, amely összetart!” A rendszerváltás után 25 évvel azonban nemhogy az összetartás utolsó szikrája, hanem a minimális emberség is kiveszett honfitársaink többségéből. Ilyen országban pedig hosszú távon biztosan nem lesz jó élni. A jövőre nézve pedig gondolkodástól, politikai beállítottságtól függetlenül közös kötelességünk, hogy ezen változtassunk.
Forrás: jobbegyenes
