Avagy, amit egy indexes, kis liberális, zsidó kölyök soha sem fog megérteni a monitor előtt ülve, füvet szívva.
Az Index a Becsület Napja közeledtével nem átalkodott a Kitörésről így írni (csak erős idegzetűeknek):
"Egyébként mi soha nem értettük, hogy a magyar náciknak mi ünnepelnivalójuk van ezen az egészen. A dolog eleve ott kezdődik, hogy Hitler komolyabb stratégiai nyereség reménye nélkül, tudatosan feláldozta a magyar fővárost. A "becsület" napja pedig nem volt más, mint a világháborús szinten is kiemelkedően véres ostrom során a Budai Várba szorult csapatok és a civilek cseppet sem hősises lemészároltatása. A 24 000 német és 20 000 magyar katona, illetve néhány ezer civil többségét ugyanis a Széll Kálmán tér-Margit körút felé zúdulva a felkészült szovjetek tankokkal, aknavetőkkel és géppuskákkal várták. A menekülés véres káoszba fulladt, csak 10 000 ember tudott valahogy átevickélni a szovjet vonalakon, de közülük is csak 785-en érték el a németeket.
További adalék a kitörés hősi jellegéhez, hogy a felszínen menekülőket a német és a magyar főparancsnokság lényegében koncként dobta oda a szovjeteknek, hogy fedezzék az ő föld alatti menekülésüket. Ezt az általunk is bejárt Ördög-árok mocskában hajtották végre, de a Budakeszi útnál felszínre bukkanva Karl Pfeffer-Wildenbruch SS Obergruppenführerék is szovjet fogságba estek."
Hogy mi "ünnepelni" valójuk van a Kitörésen a "magyar náciknak"? Egyrészről ezek a rendezvények méltó megemlékezések, nem ünneplések (mint ahogy Trianont sem ünnepeljük, de az Index-féle szennyportáloknak nem tetsző módon mégis megemlékezünk rá), és nemcsak a "magyar náciknak" kellene megemlékeznie erről az eseményről, hanem minden jóérzésű magyar embernek.
Az Index érvelését átfordítva, amin nyilván fel lenne háborodva minden "européer", "haladó szellemiségű" liberális: "Egyébként mi soha nem értettük, hogy a zsidóknak mi ünnepelnivalójuk van ezen az egész holokauszton. Ott kezdődik az egész, hogy sokan meghaltak, a táborokban egymást árulták el a túlélésért, miközben a gazdag zsidók külföldre tudtak menekülni még időben..."
De térjünk vissza a Kitörésre! Hogy miért kell megemlékeznünk? Azért, mert mi tudjuk, hogy mit jelent a hősiesség, a becsület, a kitartás és az önfeláldozás. Tudjuk, ti takony liberálisok nem fognátok soha fegyvert a hazátokért, csak bomlasztanátok, dezertálnátok és sokkot kapnátok az első lövéseknél. Talán már a második világháború során is ilyesmi lehetett a hozzáállásotok, ezért lettetek csak munkaszolgálatosok...
A Kitörés hősei példát mutattak a végsőkig való kitartásból, az emberfeletti küzdelemből, és megállították hónapokra a világ legnagyobb hadseregét, hogy az ország többi része fel tudjon készülni, és igen, hogy a szövetségeseink is időt nyerjenek. Ezért harcoltak itt német egységek is. Ti nem maradtatok volna egy percet sem a körülzárás által fenyegetett Budapesten, ezt is tudjuk, hanem mentettétek volna a patkány életeteket egyből Nyugatabbra, vagy átálltatok volna azonnal, szembefordulva a hazátokkal, bajtársaitokkal. Ilyenek vagytok, mást nem is várunk tőletek. De ne vitassátok el tőlünk a megemlékezés jogát, a valódi hősök emlékének fenntartását, a valódi értékrend megőrzésének igényét.
Egy normális országban nem a Kitörésre való megemlékezés, mint saját hőseink emlékének ápolása lenne a kérdés, hanem azok szabadságjoga, akik bemocskolják a múltunk hősi eposzait, akik gyalázzák, rúgják a saját hazánkat és idegen érdekeket szolgálnak ki.
Barcsa T. Gábor
forrás: Deres.tv
